Ha már végre tavaly decemberben sikerült helyet találnunk nagyanyai örökségemnek, egy jó kis Naumann varrógépnek, igyekszem bővíteni a repertoárt, és új dolgokkal is kísérletezem. Kedvenc sógornőm szülinapjára egy igazi "kultúrszatyrot" készítettem, ahogy én nevezem ezt a műfajt: vászonból készült, kulturált, retikülben összehajtva elférő vászonszatyrot.
A mintát már nagyon rég kinéztem a Keresztszemes Magazin egyik számából:
egy egyszerűnek és gyorsnak tűnő kis levéldíszítés. Végül aztán persze
melósabbnak bizonyult, mint gondoltam, de a végeredmény elég mutatós
lett. Kétféle színű zöld anyag kombinálásával készült a szatyor, még bélést is kapott. A füleket, és a szatyor tetejét, ahova becsatlakoznak, rávasalható közbéléssel meg is erősítettem. Ha nagyon akarunk, persze fedezhetünk fel hibákat rajta bőven, ahogy a Tanúban is mondják a magyar narancsra: kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk... Ez is kicsit csámpás, a varrások nem mindenhol haladnak egyenesen, de azért összhatásában tetszetős kis darab született. És ami a fő: nagyon tetszett az új gazdájának :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése